fotó
galéria

Tekintse meg a képeket!

Napi programok:

Versenyprogram 2011

Válasszon programjaink közül:

2011. 06. 09. Cs | 22:00

Kamaraszínház

Pécsi Nemzeti Színház

Parasztopera

paraszt opera egy részben

Írta: Pintér BélaDarvas Benedek
 

  • Anya: Nyakó Júlia
  • Apa: Balikó Tamás

  • Julika: Märcz Fruzsina
  • Roland: Józsa Richárd
  • Etelka: Györfi Anna
  • Tündérke: Csarnóy Zsuzsanna

  • Feri: Ottlik Ádám
  • Állomásfőnök: Köles Ferenc
  • Az idegen: Zayzon Zsolt


Násznép: Bódis Zsuzsanna, Czéh Dániel, Dargó Szilvia, Fischer Lilian, Inhof Kornél, Kállai Gergely, Lőrincz Adrienn, Papp Krisztina, Rubind Péter, Szabó Erika, Horváth Szabó Gábor

a zenekar tagjai: Szőts Horváth Annamária (csembaló), Csíkvár Gábor (bőgő), Kovács Márton, Murányi Zsófia, Szemző Angéla (hegedű), Rozs Tamás (cselló), Bajzik Éva (brácsa)

súgó: Juhász Piroska

ügyelő: Háber László

asszisztens: Markó Rita

jelmez: Remete Kriszta

díszlet: Mohácsi András

zenei vezető: Kovács Márton

koreográfus: Bodor Johanna
 

  • 
rendezte: Mohácsi János


játékidő: 1 óra 30 perc (szünet nélkül)
bemutató: 2010. március 5.
 

  • A díszlet ugyan az újrahasznosítás jegyében készült, nekem azonban mégis a Tóték jutott eszembe, bizonyára nem véletlenül. Egy görög tragédia tárul fel benne, falusi miliőben, darabos idétlenséggel, sok humorral és jó zenével.
    (Szilágyi Lenke)

 

  • „A Parasztoperában egy balladisztikus történetet dolgoztunk fel opera formában. Zenéjének alapja az erdélyi magyar népdalok, a barokk és a rock bizarr, mégis homogén elegye. A történet talán sokak számára ismerős lesz. Nekem a nagymamám úgy mesélte, hogy Szabadszállás környéki emberekkel történt ez meg nagyon régen. Bocsássák meg nekem, ha egyelőre csak annyit árulok el belőle, hogy lesz benne néhány boldogtalan sorsú ember, szenvedély, humor, vérfertőzés és gyilkosság.”
    Pintér Béla
     
  • „Ezúttal, a Darvas Benedek zeneszerzővel közösen létrehozott Parasztoperában Pintér már radikális műfajmódosítást is vállal: operaformában mutatja meg azokat a sajátos, minden ember számára ismert és megszokott, mégis fantasztikus és hátborzongató életjelenségeket, melyek színházművészetének legmélyebb alapjait képezik, ilyenformán a népballadákra és a görög tragédiákra egyaránt jellemző, absztrakttá redukált tisztaságnak úgy feszül neki a művi keretek közé szorított, onnan kitörni vágyó, barokkos szenvedély, hogy egyszerre látunk és érzünk, kívül és belül vagyunk ezen az ismerős-ismeretlen világon mindaddig, míg ez a kegyetlen játékosság mindannyiunkat az őrületig el nem varázsol.”
    Csergőffy Judit
     
  • „A mű felépítése jellegzetesen operai: nyitánnyal, recitativókkal, kórussal, duettekkel, szólókkal. Különlegessége, hogy a zenében népdalok, folklórmotívumok keverednek barokkos kadenciákkal, sőt popzenei elemekkel. A jól működő zenei egyveleget a dialógusokban leleményes humor fűszerezi. Ez éles ellentétben áll az elhangzó népdalok – a cselekményhez és a szereplők lelkiállapotához szorosan kapcsolódó – egyszerű virágnyelvével, keserű-bús szövegeivel. Az előadás pedig olyan, akár egy szépséges népballada: egyszerű, sűrű, titokzatos és szomorú.”
    Kelemen Orsolya


TRASH REALITY
Darvas Benedek - Pintér Béla: Parasztopera / Pécsi Nemzeti Színház, POSZT 2011
A kevés előadást megért pécsi Parasztoperát nézve nem lehet figyelmen kívül hagyni a „felhasználás” kérdését. Mohácsi András színpadképe (a sok összepréselt hulladékbála) metaforikusan akár az adaptáció problémájára is utalhat. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
forrás: revizoronline.hu

Galéria

Ajánló